Csodájára járnak a turisták a közigazgatásilag a szlovákiai Rózsahegyhez (Ružomberok) tartozó Vlkolinec (Vlkolínec) településnek, mely a városközpont felett madasodva megőrizte a jellegzetes kis hegyi falvak építészeti és kulturális sajátosságait. A Nagy-Fátra Nemzeti Parkhoz tartozó, 718 m tengerszint feletti magasságban elterülő falucskát éppen 40 éve, 1977-ben védett műemlékké, 1993-ban pedig az UNESCO a világörökség részének nyilvánították. Az érintetlen környezet történelme a 15. századi feljegyzésekig nyúlik vissza. Minden ház fából készült, csak a falu temploma épült kőből. Az 55 jellegzetes, kő alapú, agyaggal kent falú, színes, zsindelyes paraszti kis ház régi idők emlékét idézi. A falu közepén lévő kút az egyetlen vízforrás. Vlkolinec látnivalója még katolikus temploma, mely 1875-ben épült, közvetlenül előtte pedig egy kis harangláb magasodik, melyet 1770-ben emeltek. Lélekszámáról eltérő adatokat írnak az útikönyvek. A legbizonyosabb, hogy alig húszan élnek a falu 6 házában, a többi közül sok vendégházként üzemel.

Rózsahegy (Ružomberok) városa mellett, a Vág és a Revuca összefolyásánál emelt Zsófia kastély eredetileg vízivárnak épült. Első említése 1397-ből és 1399-ből származik „castellum St Sophiae” néven. Általában azok birtokolták, akik a Rózsahegy feletti Likava-vár urai is voltak. A gótikus vizivárat Krusith János és neje, Pálffy Kata 1577-ben átépíttette, melyről a jobb oldali szárny emeletén kőből faragott festett címer és felirat emlékezett meg (Divald Kornél a 20. század elején még látta és feljegyzést készített róla). 1586-ban Illésházy István és neje második kaput készíttetett a várkastélyhoz. Illésházy itt vendégelte meg Báthory Gábor erdélyi fejedelmet, aki Prágába, Rudolfhoz utazott. Báthory István nádor özvegye, utóbb Pekry Lajos liptói főispán felesége, mazóviai Zsófia hercegnő is építkezéssel alakított a kastélyon, mely az idők során egyre inkább vesztett erődítmény jellegéből és inkább kényelmes, megerősített főúri laknak számított. 1616-ban, mikor Bethlen Gábor eljegyezte Brandenburgi Katalint, a menyasszony, aki Trencsén és Liptó vármegyéken keresztül utazott Kassa felé, útjában egy éjszakát itt töltött. 1622 áprilisában Révay Péter koronaőr, mikor a nikolsburgi békekötés értelmében a Bethlen Gábor által visszaadott magyar Szent Koronát Ecsed várából Trencsén várába vitte, megpihent e falak között. A várkastély a Rákóczi-szabadságharcban nem sérült meg, de régi pompája fokozatosan elenyészett. Az 1850-es években a termek sóraktárul szolgáltak, majd részben kaszárnya, részben törvényszéki épület lett belőle.
Napjainkra a kastély Ny-i felét az olaszbástyát utánzó, lőréses saroktoronnyal együtt elbontották, helyén egy üzletház parkolója áll. A megmaradt épületek helyiségei többségében ma is romosan állnak, azonban a K-i és a D-i épületrészek külső homlokzatát már felújították.